Victoria egy viharos éjszakán próbál elmenekülni érzelmileg bántalmazó férjétől, amikor hajója a tengerbe vész, őt pedig egy szirén menti meg a haláltól — természetesen nem ingyen. A titokzatos Ilryth alkut ajánl neki: megmenti az életét, cserébe öt év múlva eljön a lelkéért. Öt évvel később Victoria már a világ egyik legjobb hajóskapitánya, keményebb, zárkózottabb és sokkal veszélyesebb nő annál, mint aki egykor rettegve menekült a házasságából, ám pontosan tudja, hogy az alku ideje lassan lejár. Csakhogy a szirénherceg félévvel korábban érkezik érte, és Victoria hirtelen az Örökóceán nevű víz alatti világban találja magát, ahol kiderül: nem egyszerű adós, hanem egy ősi áldozat kulcsszereplője. Elise Kova nagyon ügyesen forgatja ki A kis hableány motívumait, melyeket történetszövése közben Orfeusz és Euridiké antik mítoszával fon össze izgalmas módon. A regényben ugyanis nem az ember vágyik a tenger világára, hanem a szirén válik fokozatosan kíváncsivá és érzelmileg kiszolgáltatottá az emberi élet iránt. A regény egyik legerősebb rétege az, ahogyan Victoria traumáját kezeli; a történet nemcsak a menekülésről szól, hanem arról is, milyen lassan és fájdalmasan tanul meg valaki újra bízni önmagában egy bántalmazó kapcsolat után. Ilryth figurája közben egyszerre idegen és meglepően emberi: ő az a klasszikus fantasy szereplő, aki látszólag természetfeletti hatalommal bír, valójában azonban legalább annyira magányos és sérült, mint Victoria.