Hévizi Ottó legújabb kötetében visszatér a fiatal Lukács Györgyhöz: a filozófus és esztéta ugyanis szakdolgozata óta (1982) foglalkozik a világszerte ismert baloldali gondolkodó korai korszakával, melyet a marxista fordulatot követően maga Lukács is megtagadott, illetve feledésre ítélt. Hévizi tanulmányai körül járják, hogy a fiatal Lukácsot milyen filozófiai kérdések foglalkoztatták, mik voltak azok a meghatározó dilemmák, melyekhez újra visszatért, melyekre a lehető legpontosabb választ akarta megadni. S noha úgy tűnik, adekvát választ nem tudott, s e kérdésekre talán nem is lehetett adni, ez a dilemmatikus attitűd, ami leginkább figyelemre méltó az életmű e szakaszából, teljesen áthatotta Lukács szellemét. A szerző élénk dialógusba kezd a lukácsi életművel foglalkozó többi kutatóval.