Emlékezés. Szénaszagú nyarakra, csendes udvarokra, kimondatlan félelmekre és megtartó kezekre. Odakint diktatúra tombolt, de bent nyarak voltak, vidéki kalandok, csend és munka, bulik és kirándulások, tanulás és szórakozás és egy gyerek, aki még nem értette pontosan, mi folyik kint. Ez a könyv ebből a menedékből szól vissza egy székely magyar fiú emlékein át, ahogy a gyermeki biztonság lassan találkozik a felnőtt megértéssel: A diktatúra annak a helynek az emléke, ahová vissza lehet húzódni még akkor is, ha a világ odakint már rég megváltozott. Ebben a"" könyvben a diktatúra nem jelszavakban él, hanem a mindennapok apró rezdüléseiben: abban, amit nem lehetett-kérdezni, és abban, amit természetesnek tanultunk meg "" Emlékekben, amelyek egyszerre szépek és fájdalmasak. Egy világban, ahol a hiány. is otthon volt, és ahol az emberi kapcsolatok tartották meg az életet. A gyermeki emlékekhez felnőtt felismerések társulnak, és együtt rajzolnak ki egy korszakot, amely nemcsak a szabadságot, hanem az emberek lelkét is formálta. A diktatúra gyermeke csendes, őszinte vallomás múltról, identitásról és arról, mit viszünk tovább magunkban akkor is, ha már rég szabadok vagyunk. Egy visszafogott lírai vallomás arról, hogyan marad velünk a múlt akkor is, ha már mögöttünk van.