A demenciával élő idősek gondozása nem csupán ellátásszervezési kérdés, hanem komplex társadalmi konstrukció, amelyben a felelősség és a szerepek dinamikusan változnak, folyamatos újratárgyalást igénylenek. Az önállóság csökkenésével a gondozás egy többszereplős kapcsolati konstellációban valósul meg, ahol családtagok, szakemberek és intézmények interakciói alakítják a mindennapi gyakorlatot. A kötet a szociális konstrukcionizmus elméleti keretében elemzi a gondozás társas és strukturális dimenzióit. Bemutatja, miként formálják kulturális mintázatok, élettörténeti narratívák és intézményi kontextusok a gondozás jelentését, valamint a gondozói szerepek értelmezését a formális és informális támogatói hálózatokban. A kvalitatív és kvantitatív empirikus vizsgálatokra épülő munka ismerteti a szerző által kialakított Társas kapcsolatok konstrukcionista gondozási modellt, amely rámutat: a gondozás minőségét nem pusztán az erőforrás-ellátottság, hanem a résztvevők jelentés¬tulajdonításai és interakciós folyamatai is meghatározzák. A könyv új értelmezési keretet kínál a demenciával élők ellátásának megértéséhez, empirikus eredményei a hazai idősellátás és gondozói hálózatok megértését szolgálják, és tudományos, szakpolitikai és gyakorlati jelentőséggel bírnak.