A mitológiabeli Danaosz király leányai a nászéjszakájukon meggyilkolják férjüket, akikhez akaratuk ellenére kényszerítették hozzá őket. A Danaidáknak büntetésből az idők végezetéig lyukas hordóba kell vizet merniük az alvilágban. Vajon kit ölt meg Csándy Katalin könyvtáros? Súlyos bűnt kellett elkövetnie, mert mintha átok ülne rajta. Bármibe fog, az kudarcra van ítélve, bárkit szeret, azt előbb-utóbb elveszti. Talán azért bűnhődik, mert kamaszkorában imádott féltestvére, Dániel kedvéért elárulta az apját? Vagy mert önző férje, Elek miatt cserben hagyta Nórát, főnökét a könyvtárban? Netán egy szégyenteljesnek megélt szerelmi viszony miatt sújt le rá az istenek haragja? Pedig Katalin lelkiismeretes, jó szándékú, tisztességes. Ám hasztalan igyekszik, nem találja helyét a világban. Nem is találhatja, mert valójában a világtól elzárkózva él, csak önmagára és legszűkebb környezetére figyel, beleveszve a mindennapok kicsinyes gondjaiba. Élete úgy folyik ki az ujjai közül, mint lyukas hordóból a víz. Csándy Katalin önmagát öli meg, apránként, nap mint nap, amikor kiengedi kezéből saját sorsa irányítását. Szabó Magda lenyűgöző lélektani pontossággal és érzékletességgel megírt fejlődésregénye figyelmeztetés mindazoknak, akik kényelmességből, nemtörődömségből, gyengeségből semmit sem tesznek önmagukért és a világért.