A Kairosz Kiadó interjúkötet-sorozatában (Magyarnak lenni) Szvorák Katalin rendhagyó életútját ismerhetjük meg Simon Erika kérdései nyomán. A felvidéki származású, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekesnő számtalanszor említi a szűkebb és tágabb hazát, a Kárpát-medenceiséget, gyökereit, szülőföldjét. A kis könyv egy boldog ember önvallomása, akit a szerencse ide-oda röpített, hogy megtalálja élete értelmét: a családon, a daloláson és tanításon keresztül szolgálni és örömet, vigaszt nyújtani az embereknek. A szerző megidézi Pincet, a felhőtlen, szabad gyermekkor helyszínét, ahonnan ez az alig pár száz lelket számláló közösség elindította őt. Külön fejezet illeti a Füleken töltött éveket, ahol az alma maternek köszönhetően imádott rajzolni, festeni, hegedülni, sportolni és nem utolsósorban szavalni. "Nekem a legféltettebb kincsem az anyanyelvem, mely védelemre, óvásra szorult, s mivel gyakorta meg kellett érte küzdenem, ezért oly drága nekem az énekelt anyanyelvvel együtt" – nyilatkozza. Majd őszintén beszél Magyarországra kerüléséről: "odaát »magyarka« voltam, a csallóközi magyaroknak a »korcs« nyelvet beszélő palóc, Magyarországon pedig, hol szlovák, hol cseh lány, még az elit Eötvös Kollégiumban is". "A dal vándora" oldalakon keresztül ecseteli azt a rendkívüli eseményt, amikor 1980-ban csehszlovák állampolgárként könnyek között vehette át a Parlamentben Pozsgay Imrétől a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést. De külön fejezetet szentel Komlós Aladárné Palotai Erzsinek, a Kassáról elszármazott művésznek is, aki Szvorák Katalin első lemeze ajánlójában a "napsugár kishúgának" nevezte őt. A díjak és lemezek listájával záródó kötet zenei gyűjteményekben is megfér. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"