Christoph Heubner könyve nem klasszikus történelmi munka és nem is puszta visszaemlékezés, hanem egy rendkívül személyes, mégis kollektív emlékezetet hordozó szöveg, amely az auschwitzi koncentrációs tábor utóéletét, az emlékezés morális terhét és az élők felelősségét vizsgálja. A csonton át a szívig már a címében is jelzi: nem intellektuális távolságtartásra törekszik, hanem érzelmileg és etikailag is mélyre hatoló tapasztalatot kíván közvetíteni. A könyv időrendben halad, de nem lineáris történelmi elbeszélésként indul. Heubner a jelenből beszél: az Auschwitz-Birkenauban végzett munkájáról: évtizedeken át túlélőket kísért vissza a tábor területére, fiatalokkal beszélgetett, megemlékezéseket szervezett, és tanúja volt annak, hogyan változik az emlékezés formája az idő múlásával.