Az elsőkötetes író novellái érzékeny emberismeretről és finom lélektani megfigyelőképességről árulkodnak. Legfőbb témája az emberi kapcsolatok végtelen változatossága és kiszámíthatatlansága. A kötetnek címet adó kispróza elbeszélője, Tibor családja körében, szinte idilli állapotok között pihen, miközben első, gyermekkori szerelmére emlékezik. Némi melankóliával állapítja meg, az emlékek bármikor és váratlanul előjöhetnek, és ugyanilyen váratlanul visszaránthatják az embert a jelenbe. A Mindig visszatalál két szereplője, Edit és Miklós már hetven fölött járnak; a nő anyáskodóan gondoskodó, a férfi elhanyagolt külsejű, tétova figura. Csak a jelenet végén derül ki, ők ketten valójában ház