Közel négy évtizedes csillagászati kutatómunka és ismeretterjesztés eredményeit összegzi a neves magyar csillagászattörténész. Munkája azt a célt szolgálja, hogy az eget, illetve a csillagtérképeket szívesen kémlelő amatőrök számára bemutassa a valóságos és mitikus összefüggéseket. Miért látjuk a napot naplemente után is, miért sötétedik be oly hamar tavaszi estéken az égbolt, mikor a legelőnyösebb megfigyelni ezt vagy azt az égi jelenséget? Mikor és hogyan kezdték rendszerbe szedni a csillagokat? Mi az az ekliptika? Miről, kiről nevezték el a csillagokat és a csillagképeket? Hogyan és miért térnek el az asztrológiai jegyek és a valóságosan észlelhető konstellációk? Mit rejtenek a szabad szemmel állatoknak, héroszoknak képzelt ragyogó testek? Hogyan nevezték a különböző égi jelenségeket a magyar néphagyományban? Mit és miért értettek félre? Hogyan fedezték fel a legelső, majd az újabb és újabb csillagokat, bolygókat? Ilyen és hasonló kérdések garmadájára kap választ a kíváncsi olvasó, miközben a szerző a csillagászati és művelődéstörténeti alapismereteket felvázoló bevezető után csillagképenként végigaraszol az égbolton. Az izgalmakat fokozzák a minden lapon ott látható régi ábrázolások, tárgyak, modern felvételek és térképek, a megértést segítik a színes kiemelések, szövegdobozok, időszalagok. A ma használatos csillagképek magyar ábécé szerinti mutatója, illetve a 19. századig gyakrabban alkalmazott csillagképek, valamint a csillagnevek listája, névmutató, népek és korok csillagneveinek listája és forrásjegyzék kapott helyet - a téma iránt érdeklődők széles körének ajánlható, igényes kivitelű kötet végén.