Mit jelent a haza egy tízéves gyermek számára? Egy térképen meghúzott vonalat – vagy azt a dombot, ahol játszott, álmodott és barátaival együtt építette képzeletbeli várát? Kertész Mihály megrendítő ifjúsági regénye a trianoni békediktátum egyik kevéssé ismert, mégis mélyen emberi történetét meséli el. A csengeri gyerekek számára a történelem nem politikai fogalom, hanem személyes veszteség: egyik napról a másikra elveszítik szeretett játszóhelyüket, amely az új határ túloldalára kerül. A fájdalom azonban nem bénítja meg őket. Összefognak, terveznek, remélnek, és gyermeki tisztasággal próbálnak szembeszállni az igazságtalansággal. A csengeri domb egyszerre izgalmas kalandregény, hiteles korrajz és megható történet a barátságról, a bátorságról és a szülőföld szeretetéről. Olyan olvasmány, amely nemcsak a múltat idézi fel, hanem arra is emlékeztet, hogy a haza sokszor ott kezdődik, ahol gyermekkorunk legszebb emlékei születtek. Ez a kötet szerintem különösen fontos. Kevés olyan ifjúsági regény született a magyar irodalomban, amely Trianon tragédiáját nem történelmi előadásként, hanem gyermeki nézőpontból, ennyire átélhetően mutatja be. Emiatt a könyv ma is képes megszólítani a fiatalokat, miközben az idősebb olvasók számára is megrendítő élményt nyújt.