Csontos Márta azon termékeny költőink közül való, akik gyakori megszólalásaik mindegyikével reveláló, sőt katartikus hatást képesek kiváltani az olvasókban. Költészetének alapvonása, hogy a líra mágikus terében keresi a maga személyiségének karakterét, ahogyan egy vallomásában írta: „számomra a költészet a rejtőzködés feloldozásának kísérlete”. Önfölfedezés, önreflexió és önmegtagadás dialektikája ez, amelynek során élményeit, inspirációit közölve szűnik meg az a hiányérzete, amely eredetileg versírásra ösztönözte. Ahogyan új kötete nyitó versében írja: „Uram, földi kalandom / történet a vereségben / folt a fehér lapon” (Láng).