Aradi Péter első regényével igen magasra helyezi a lécet: nem csupán egy társadalmi szatírába csomagolt antifejlődésregényt nyújt át olvasóinak, de miközben a magyar valóság mocskát kendőzetlenül feltárja, az éjszakai élet, a kilátástalanság, az anya-fiú kapcsolat pszichológiai mélysége és feloldhatatlan traumái egy mesteri camus-i zárással robbannak szét. A regény főszereplője egy fiatal srác, aki legjobb barátjával, Gabival próbál valami értelmeset dolgot kihozni az életnek nevezett nagy talányból; na jó, lássuk be, a narrátor által felvázolt élet mégsem akkor talány, inkább vég nélküli abszurditás, amit a 2010-es évek végén Magyarországnak neveznek. A narrátori szólamból elkeseredettség, düh és kilátástalanság szólal meg, hétköznapi élethelyzeteket mutat be, miközben a legdurvább éjszakai élet mélységeibe is meghívja az olvasókat. A NER eddigi legerősebb hangú irodalmi kritikája.