Hatalmas vállalkozásba fogott Puzo, amikor a Borgia pápa életét és kiterjedt családjának történetét, történelmi kontextusba ágyazva, valós események során át kísérte végig születésétől haláláig. Rodrigo Borgia, VI. Sándor pápa (1431-1503) néven vonult be a történelembe. Ez a nagyformátumú egyéniség azonban egyházi kötelezettségének nem igazán tett eleget, amikor habzsolta az élet örömeit. Reneszánsz ember volt, aki rajongott a művészetekért, de főként az asszonyokért, szerelmeit gyermekekkel ajándékozta meg, a család szentségét soha nem érhette csorba, mert mindenekfelett fiainak és lányának boldogságát tartotta szem előtt. Amikor számos megvesztegetéssel és ellenfelei kegyetlen lemészárlásával megszerezte a pápai trónt már senki és semmi nem állíthatta meg, hogy világuralomra törjön. Ő azonban kevéssé hitének szolgálatába állította hatalmát, mert mindenekfelett vagyonát akarta növelni és „omnipotens” révén ezt módjában is állt megtenni. Semmiféle erkölcsi érv nem fogta őt vissza abban, hogy leszámoljon mindazokkal, akiket családjára és hatalmára nézve veszélyesnek tartott. A tivornyák rendszeresek voltak palotájában, mert Rodrigo szeretett kártyázni, és hedonista módjára nagyokat enni és inni. Életmódja felszentelése után sem változott. Még mielőtt pappá szentelték volna, négy gyermeke született Vanozza dei Cattani nevű nemes hölgytől, Giovanni (1474), Cesare (1475), Lucrezia (1480) és Jofre (1482). További két gyermeke, Don Pedro Luis és Girolama ismeretlen anyától született. Fia, Cesare kitűnő katona volt, kiemelkedően remek kardforgató, aki apja akaratát minden esetben kegyetlenül végrehajtotta, még saját fivérét is megölette, különösebb lelkiismeret-furdalást sem érezve. Cesarét sajátságos érzelmi kapcsolat fűzte gyönyörű húgához, Lucreziához, aki bár öntörvényű lány volt, mégsem szállhatott szembe apja akaratával, amikor az korántsem szerelmi házasságokba kényszerítette. A pápa „titkos” felesége és szeretői mind biztonságban érezhették magukat még akkor is, amikor a népharag és a klérus már a kicsapongó férfi ellen fordult, mert a Borgia pápának megvoltak az emberi és a „halálos” eszközei ahhoz, hogy mindenkit eltakarítson az útból, aki hatalmát veszélyeztette. A XV. század Itáliájának viharos és regényes történelme bontakozik ki a hatalmasra duzzadt regény lapjain, felbukkannak jelentős történelmi személyek (Mediciek, Machiavelli, Savonarola) és a reneszánsz kor több jelentős művésze (Botticelli, Tiziano, Michelangelo, Leonardo Da Vinci és mások) is. Puzo lebilincselően élvezetes regényében érzékletesen ír a Borgia pápa koráról, a politika és a magánélet összefonódásáról, szerelemről és gyűlöletről egyaránt. Az író két évtizeden keresztül dolgozott ezen a művén, halála után élettársa, Carol Gino fejezte be a legszélesebb körű ajánlásra érdemes regényt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"