A könyv alapvető tézise szerint az emberi lélek fejlődése nem választható el a test idegrendszeri folyamataitól, különösen a bolygóideg (vagus nerve) működésétől, amely hidat képez a fizikai, érzelmi és spirituális tapasztalatok között. A nyitófejezetek az idegrendszer szerepével foglalkoznak. Az író részletesen bemutatja a polyvagális elméletet, és azt, hogyan hat a bolygóideg az emberi biztonságérzetre, kapcsolódásra és túlélési reakciókra. Már itt megjelenik a könyv egyik kulcsállítása: a spirituális blokkok gyakran idegrendszeri védőminták, amelyeket a test trauma vagy tartós stressz hatására alakított ki. A lélek – Llewelyn szerint – nem tud "felébredni", amíg a test nem érzi magát biztonságban. Ezután a könyv időrendi sorrendben halad végig a hét fő csakrán, nem pusztán szimbolikus vagy meditációs értelemben: minden csakrát egy fejlődési életszakaszhoz, idegrendszeri állapothoz és vagális működéshez kapcsol.