A Debreceni Egyetem Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszékének oktatója, aki nem mellesleg ezzel egy időben a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének projektkutatója, nagyívű monográfiájában a civil szervezetek és az új autokráciák viszonyrendszerét vizsgálja. Deák Izabella hiánypótló munkája egyrészt a hazai civil szervezetek helyzetével, valamint a világban megfigyelhető változásokkal is számot vet. Mivel abból a tézisből indul ki, hogy egy demokratikus keretek között működő társadalomban a hatalommal felruházott kormányzat a civil szervezetek által megfogalmazott kritikákra önkorrektív módon reagál, ennek hiánya, vagy épp ellenkezőleg, a civil szervezetek hatáskörének visszaszorítása az autokratikus rendszerek ismérveként tételeződik. Tehát ahol ilyen jelenségekre lehet felfigyelni, ott a demokrácia visszaszorulásáról beszélhetünk. Deák Izabella a civil szervezetek működését és lehetőségeit az adott ország demokratikus fokmérőjeként szemléli. A bevezetést követően a civil társadalomról olvashatunk a teoretikus felől közelítve: a szerző Jürgen Habermas, majd Jean L. Cohen és Andrew Arato modelljeit ismerteti.