A tízes és húszas évek kortárs hangulatának megragadására tett kísérletet Voloncs Attila, aki harmincas éveikben járó hősein keresztül mutatja be, hogy miként élte meg egy erdélyi fiatal az említett évtizedeket, milyen volt a NER Magyarországon, és miként jelent meg a konzervativizmusba csomagolt szélsőjobb Erdélyben is a holdudvar anyagi erőforrásaira támaszkodva. Természetesen a regény mindezt a szépirodalmi reprezentáció közvetítettségét figyelembe véve viszi színre, nem akar tézisregény lenni, a szereplők érzései és tapasztalatai miatt viszont generációs regényként már annál inkább életképes olvasatot tud felkínálni. A székely kisvárosba visszaköltözött Blanka és Mátyás egyaránt feltörekvő fiatalok voltak, akik egyetemi éveik alatt a progresszív baloldal politikai és művész világával alaposan megismerkedtek, majd összeházasodva a karrier és a közösségépítés felé fordultak. Terveiket azonban a mindennapok elutasító légköre, a nacionalista helyi erők, valamint a lelki viharok, melyeket egy ki nem mondott szerelmi háromszög erősít fel, alaposan keresztül húzzák. Martinovics Khája, a regény femme fatal-ja mind Blanka, mind Mátyás érzelmi világát alaposan a feje tetejére állítja, miközben látogatóba érkezett nőről is többet megtudhatunk. A szerző belülről képes láttatni a fiatalok és a középgeneráció lehetőségeit, mindennapjait, elvi meglátásait, politikai és ideológiai gondolatait, magánéleti vágyait. Mátyás körül ugyanis a városban gimnazista önképzőkör szövődik, akik lehetőséget teremtenek az írónak, hogy egy generációval fiatalabb szereplőket is színre léptessen.