Románia és benne Erdély huszadik századi történelmét és közvetve a jelent is meghatározó folyamatokat nem lehet a maguk teljességében megérteni a ’89-es forradalom, majd az azt követő erőszakhullám ismerete nélkül. Ebbe az átmeneti korszakba, a Ceaușescu vezette Románia végnapjaiba kalauzolja el olvasóit Vida Gábor legújabb regényében, melynek cselekményideje a ’88-as évvel indítva 1992-ig tart, s egy határmenti városka magyar és román lakosságának alulnézeti tablóját vázolja fel a személyes sorsok aprólékos megrajzolásán keresztül. Konfliktusok, elvetélt, kisiklott életek, valamint a mindennapi kompromisszumokon, kisebb és nagyobb megalkuvásokon nyugvó élet adja a regény központi témáját: hátterét és nyersanyagát. Vida ezzel szervesen folytatja korábbi, Senkiháza (legutóbb: 202418157) című regényét, melyben a huszadik század első felét és közepét vázolja fel a világháborús összeomlásig bezárólag. A családtörténetet magában foglaló regény a diktatórikus rendszer végét mutatja be részletekbe menően, amikor a lakossági ellátás, az élelmiszer, a nyersanyagok vagy a ruhanemű beszerzése már komoly akadályokba ütközött. Ezt a világot korábban Tompa Andrea A hóhér háza (legutóbb: 202507235) című regénye tárta a magyar olvasók elé. A regény főszereplője a kötelező katonai szolgálat után hazatérő Tamándi Lőrinc, akit barátai csak Lorenzónak hívnak. A mérnökként végzett fiatalember a helyi üzemben szeretne végzettsége szerint elhelyezkedni, de terveit az államszocialista realitás keresztül húzza és gyorsan az öntödében találja magát. Vida plasztikus módon nyúl választott témájához, a munkásság életmódjához és szokásaihoz – Tamándi apja ugyanis szintén ezzel foglalkozott üzemmérnökként, egészen egy végzetes balesetig, melyben több munkás is meghalt, őt pedig leszázalékolták, s rokkantnyugdíjasként tengeti azóta is napjait.