A második világháború történetének egyik legismertebb, mégis sokáig kevéssé feltárt helyszíne volt a Farkasverem, Hitler kelet-poroszországi főhadiszállása, ahonnan a náci diktátor 1941 és 1944 között a háború jelentős részét irányította. A mai Lengyelország területén, Kętrzyn közelében fekvő hatalmas bunker- és épületkomplexum egyszerre volt katonai központ, elszigetelt hatalmi tér és a náci vezetés mindennapi életének színtere. Itt születtek meg a keleti front legfontosabb hadászati döntései, itt tervezték a náci népirtás további lépéseit, és itt hajtotta végre Claus von Stauffenberg 1944. július 20-i merényletét is. Felix Bohr A bukás előtt című történeti monográfiája ezt a zárt világot igyekszik belülről rekonstruálni, nemcsak Hitler, hanem környezetének szemszögéből is. A szerző naplók, visszaemlékezések, levelek és korábban kevéssé ismert dokumentumok segítségével mutatja be a Farkasverem hétköznapjait, ahol a teázásokkal, sétákkal és rutinszerű megbeszélésekkel párhuzamosan zajlott a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosságának megszervezése. A könyv nyolc nagyobb fejezetre tagolódik, amelyek külön-külön vizsgálják a főhadiszállás működését, Hitler személyét, közvetlen környezetét, a mindennapi élet ritmusát, a holokauszt döntési mechanizmusait, a merényletet, majd a rendszer fokozatos széthullását és a vég közeledtét. Bohr egyik legfontosabb felismerése, hogy a Farkasverem elszigeteltsége hozzájárult Hitler növekvő paranoiaérzéséhez és a valóságtól való elszakadásához, ami a háború utolsó éveinek döntéseit is meghatározta.