Shakespeare Európája csupa válság és ellentmondás, egy valaha egységes világkép szerteszét szóródott szilánkjai. A Jakab-kori Anglia színháza ennek az egységnek a felbomlásából nőtt ki, és a hasadás sehol másutt nem mutatkozik meg mélyebben, mint a kor rémdrámái¬ban – bár a metafizikai horror pontosabb megjelölés volna. Univerzumukban összeér a mészárszék és a bohózat, a hit és az anatómia, a politika és a szexus. Virginia Woolf „analitikus pszichológusoknak” hívta e szerzőket, mások Tarantino elődeit látják bennük. A kötet is egyszerre vizsgálja a válságot és az arra adott színpadi választ. A színház természetrajzát fürkészi (dramaturgiától térszervezésig, szerepívektől a költészetig), s a színházon túl a horrorét, amely – ma éppúgy, mint akkor – a mindenkori kulturális szorongásokból fakad. Montaigne, Caravaggio, Lynch, Haneke, Beckett vagy a káoszelmélet éppúgy felbukkan analógiaként, mint az Utódlás című sorozat vagy éppen Shakespeare.