A francia kulturális antropológus - aki kutatásai középpontjába a hétköznapi élet tényeit és a városi környezet meghatározó tényezőit állította -- a 2000-es évek elején a kerékpározásról írt lelkes hangú könyvet. Kiindulópontja, hogy a bicikli a legtöbb ember életében, gyerekkorától jelen van. A gyerek, a fiatal kerékpározás közben megismeri saját teljesítőképességét, egyben átéli a szabadság élményét. Műve elején visszatekint a múltba, arra, hogy a II. világháború után Európa-szerte új lendületet kapott a kerékpározás, úgyis, mint közlekedési mód, úgyis, mint sportág. Kis könyve első fejezetében a kerékpározás kultúrtörténetét tekinti át, olyan művekre hivatkozva, mint Vittorio De Sica Biciklitolvajok (1948) vagy Jacques Tati Kisvárosi ünnep (1949) című filmje, említi Bourvil dalait, megidézi a ’40-es évek végének francia sportsajtóját, így jut el Roland Baerthes Mitológiák (1983) című könyvéig, amelyben a neves szerző szemiotikai elemzéssel szólt az irodalom hősábrázolásáról, utalva a neves francia kerékpáros sportolókra.