A Széchenyi-díjas szerző a Mátyás király által alapított, „az ország díszére váló” budai könyvtár történetét és az uralkodó halálát követő sorsát rekonstruálja, éspedig rendkívüli körültekintéssel és filológiai alapossággal, a könyvtár jelentőségét európai perspektívában láttatva. Az első fejezetben szól arról, hogy a 2500 kötetesre becsült bibliotéka a kortárs gyűjtemények legnagyobbjai közé tartozott, egy sorban V. Sixtus pápa vagy Lorenzo Medici gyűjteményével (A Bibliotheca Corvina a kortárs gyűjtemények sorában). A források alapján rekonstruálja az 1470-es években kialakult gyűjtemény állományát, jellemzi a gyűjtemény humanista mivoltát, amely többek közt abban állt, hogy az akkori művelt világ szövegkorpuszának teljességre törekvő gyűjteménye kívánt lenni.