Rendhagyó állatmesékből állt össze a jelen kötetben olvasható füzér: olyan négylábúakról vagy szárnyasokról olvashatunk ugyanis, akik valamilyen oknál fogva különböznek fajtársaiktól, de végül sikerül az előnytelenségből előnyt kovácsolniuk. A mesegyűjtemény első rövidebb darabjában egy szájhigiéniai kérdésekkel bajlódó vízilovat ismerhetünk meg, aki – követve a jótanácsot – elkezd egy bizonyos füvet rágcsálni, amitől enyhén mentolos lesz a lehelete; szíve hölgyére sem kell sokat várnia. Egy orrszarvú is tiszteletét teszi ebben a népes és annál furcsább társaságban, akiről hamar kiderül, hogy világ életében egy dolog érdekelte: a gyerekek szórakoztatása, így végül paribohócként tud elhelyezkedni. A címadó „betoji tigrisről” érdemes még néhány szót szólni: a nagymacska ugyanis, miként a neve egyértelművé teszi, mindentől és mindenkitől félt.