A József Attila-díjas író és költő egyként bír agrártudományi és filozófusi végzettséggel, e két tudományterület együtt, együvé olvadva jelenik meg az erdőről szóló esszékötetében, miközben a szöveg a szépírás, a belletrisztika esztétikumát idézi. Mint az előszóban írja: húsz éve járja a Börzsönyt, hat éve készít természetfilmeket, és most ért el oda, hogy tisztázza és pontosan megfogalmazza a maga és az erdő viszonyát. A Lassítás című írásában a természetfilmes szólal meg; arról beszél, hogy a vízirigó a fürge mozgása miatt nehezen filmezhető, ezért a kamerát négyszeres lassításra állítja be, hogy legalább pár másodpercnyi felvétel sikerüljön. Beszél arról is, hogy igen sok időt tölt a lessátorban, ám ez nem elvesztegetett idő, mert „az idő ott önmagává lassul. Az ember önmagává érik”.