A görög mitológia szerint Pandora az első asszony, akit Zeusz parancsára Héphaisztosz alkotott meg, az istenek pedig különféle adottságokkal ruházták fel, hogy Prométheusz emberiséget segítő tetteinek büntetéseként testvéréhez, Epimétheuszhoz küldjék; a hozzá kapcsolódó edény felnyitásával a bajok kiszabadultak a világba, míg odabenn egyedül a remény maradt. Bea Fitzgerald Addig élsz, amíg remélsz! című young adult fantasyregénye ezt a hagyományt értelmezi újra Pandora nézőpontjából, és az emberiség vesztét okozó kíváncsi nő helyett egy saját létezésének értelmét kereső fiatal nő történetét beszéli el. A regényben az istenek azért teremtik meg Pandorát, hogy szeresse a számára kijelölt férjet, Epimétheusz titánt, akit azonban Prométheusz elrablása és az istenekkel szembeni bizalmatlansága arra késztet, hogy ellenségesen fogadja a váratlanul érkező feleséget. Pandora eleinte mindenáron teljesíteni szeretné teremtésének feltételezett célját, ám miközben megpróbálja elnyerni a férfi bizalmát, egyre inkább foglalkoztatni kezdi, miért alkották meg valójában az istenek, és mire használhatja a tőlük kapott képességeket. Kettejük kezdetben konfliktusos viszonya fokozatosan közeledéssé, majd szerelemmé alakul, csakhogy Prométheusz jóslata szerint éppen Pandora és Epimétheusz szerelme hozhatja el az emberiség pusztulását. A romantikus történetszál így összekapcsolódik Pandora identitáskeresésével: a hősnőnek azzal kell szembenéznie, hogy az istenek eleve egy meghatározott szerepet és történetet szántak neki, miközben ő maga szeretné eldönteni, milyen emberré válik és mi ad értelmet az életének. Fitzgerald az eredeti mítosz nőellenes hagyományát is átírja, és különösen nagy hangsúlyt helyez a nőkkel szemben támasztott szépségideálokra, a férfitekintetre és arra, hogyan formálja Pandora önképét, hogy teremtői egyszerre tekintik tökéletes nőnek és „gyönyörű gonosznak”. Az újraértelmezés fontos eleme Pandora neurodivergens karaktere is: a világ működését gyakran nehezen érti, bizonyos érzéki ingerekre különösen érzékeny, ugyanakkor erős kíváncsiság, alkotókedv és a dolgok működésének megértése iránti vágy jellemzi, Epimétheusz hallássérülése pedig tovább bővíti a regény reprezentációs rétegét.