Sarkadi Zsolt újságíró első könyvét veheti kézbe az olvasó: a 444! zsurnalisztája egy ismerősen ismeretlen világba invitál minket, a ’90-es évek magyar valósága egy kicsit másként jelenik meg a szövegekben, ahogy a jelenünk szintén egy kicsit áthangolva lett megírva. A novellák, szinte egyperceseket megidéző rövid szövegek realizmusát még idejében kibillenti a szürreális és az abszurd: a szerző szórakoztat és meghökkent, és első döbbenetünk után le kell tennünk a könyvet, hogy el ne ejtsük nevetés közben. A fanyar és fekete humor a meghatározó, de a tragikomikus abszurd valódi puskaporos poénkodásra is alkalmat adhat: a kötet címe és címadó elbeszélése látványosan jelöli ki azokat a regisztereket és meghatározó témákat, amelyben a könyv további novellái megszólalnak, egyfajta kulcselbeszélésként tud funkcionálni A banánujjú ember.