Megjelenése (1959) óta négy évtized telt el, jelentőségét, értékét ma már lehetetlen kérdésessé tenni - kedélyeket borzoló hatása, a mód, ahogyan telibe talál társadalmi, vallási, szexuális tabukat, ma is eleven. A bádogdob főhősével, Oskar Matzerathtal egy elmegyógyintézetben ismerkedünk meg. Számára az élet lezárult, egyetlen lehetősége: a múlt újraélése. Áradó monológban idézi meg gyermekségét, hiszen fizikai fejlődésében megállt a hároméves gyermek szintjén. Groteszk emlékképeiben a fasizálódó, majd világháborút kirobbantó Németország és a háború utáni NSZK sorsát is vizionálja. Kegyetlen - naturalizmustól sem mentes - írói eszközökkel ábrázolja Grass az emberi fizikumot és szellemet egyaránt torzító, kegyetlen világot. Pesszimizmusa azonban mindig az ábrázolt korra vonatkozik, mint ahogy kritikája is: a prousti és kafkai hagyományokat őrzi, de egyben - éppen a mű konkrétsága által - túl is lép rajtuk. A törpe visszaemlékezéseiből az elidegenült magány, az ábrázolt, undorító örvénnyé vált világ képe bontakozik ki. A regényből azonban az olvasó - ha túljut a cinizmus olykor nagyon is sűrű közegén - megérezheti a veszendő emberiséget féltő, elkötelezett író lelkiismeretének izzását is. A modern irodalmat kedvelő olvasóknak ajánlani érdemes. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"