A 42 éves költő másfél évtizednyi szünet – pontosabban színházi munka – után jelentkezett 2017-ben új verseinek kötetével. Nem egyszerűen az életkorára utaló cím fogja egységbe az ismét megjelenő darabokat, sokkal inkább az egységes idea, az egyetlen nagy kompozíciós motívum: az utazás, a hazatérés egyszerre nyugtalanító és megnyugvást kereső gondolata. A nyitó vers azonnal rögzíti a lírai alany helyzetét, világban elfoglalt helyét: „Azt kérded, merre menjünk? / Azt hittem, téged követlek. / És mert téged követtelek, / nincs meg a visszaút” (Visszatekintve). Az úton levés kényszerét, a folytonos hazavágyást és tévelygést erősíti meg élete előző etapjával számot vető verse: „Késő elkezdeni. Késő abbahagyni. / Elmértem magam, nem volt minta” (40).