A nagy napóleoni győzelmek közül is kiemelkedik az 1805. december 2-án vívott austerlitzi csata, amely megszilárdította a napra pontosan egy évvel korábban császárra koronázott Bonaparte Napóleon császárságát. A csatát a kortárs szemtanúk és kitűnő hadtörténészek egész sora elemezte az évszázadok során. Robert Goetz könyve azonban mégis hiánypótlónak számít, mivel a csatát nem csupán a győztesek felől narrálja. Természetesen nem kerülheti meg, hogy az ekkora Európa élére került francia hadseregről, hadvezetésről is részletesebben beszámoljon, a kötet vállalása mégis az volt, hogy a vesztesek felől, vagyis a harmadik koalíció szemszögéből is újramesélje, hogy mi vezetett ehhez a végzetes vereséghez. Az esélyek pedig kiegyenlítettek voltak, sőt stratégiailag a koalíciós csapatok vezető Kutuzov tábornok bírt előnyösebb helyzettel, mivel pratzeni magaslat elfoglalása révén ő kezdeményezhetett. A franciák azonban a gyorsan mozgó csapattestek révén folyamatosan előnyben voltak, végig ők diktálták a csata menetét. E gyorsan mozgó hadtestek (corps) révén sikerült két hónappal korábban Ulm közelében bekerítenie és megadásra kényszerítenie Karl Mack von Leiberich osztrák tábornokot. A Hadiakadémia újabb köteteként megjelent monográfia a bevezetést követően a harmadik koalíció létrejöttét, a hadjáratot megelőző diplomáciai eseményeket nézi meg közelebbről.