A líra sajátos ereje abban rejlik, hogy néhány sűrített kép, metafora vagy ritmus segítségével képes olyan érzelmi tapasztalatokat is megszólaltatni, amelyek a hétköznapi nyelv számára gyakran hozzáférhetetlenek. A versek affektív működése az empátiára épít: az olvasó nem csupán megérti a lírai beszélő érzéseit, hanem az érzelmi azonosulás révén maga is részesévé válik azoknak, ami a veszteség, a gyász vagy éppen a remény tapasztalatát közösségi élménnyé alakíthatja. Éppen ezért a költészetnek terápiás dimenziója is lehet, hiszen nem kész válaszokat kínál, hanem nyelvet ad a kimondhatatlannak, elősegítve az önreflexiót, az érzelmek feldolgozását és a lelki megküzdés folyamatát. A versekben rejlő energiákra építve válogatta és szerkesztette kötetbe a 121 darabot Péczely Dóra. Az antológiába felvett költemények lefedik a magyar irodalom teljes történetét; évszázadok sirámai, szerelmi csalódásai szólalnak meg ma is átütő erővel, mintha csak tegnap vetette volna papírra a sorokat a kedvesében csalódott poéta. Alapvető humánum hatja át a csalódás poétikájára épülő szövegeket, melyek így felkínálják az azonosuláson alapuló katarzis megtapasztalásában rejlő érzelmi mélységet. Egy-egy vers képes lehet átlendíteni olvasóit a hasonló helyzeteken, de ha csak egyszerűen eltöprengünk a régmúlt sorsokon vagy csendes figyelemmel adózunk a szövegek esztétikai szépségének, máris többek lettünk aznap.