Már ismerjük egymást. Én vagyok az a furcsa fickó, aki az álmaiból írja a novellákat. Ebből néha egészen furcsa történetek kerekednek, például a főhős mojitót iszik a Jóistennel, vagy egy jövőbeli szuperzongorán kell játszania, hogy felvegyék programozni, vagy olyan is van, ahol törlik az agyát, ráadásul válóper közben. Így már megvan? Nos, akkor kapaszkodj, mert az első kötet az egy virágos tavaszi rét ehhez képest. Itt végre a feje tetejére áll a világ, ahogy kell neki. Bejárjuk az időt oda-vissza, megmentjük az emberiséget kétszer, és közben egy régi nyomógombos Nokián néha dalszöveget is írunk majd. Abból persze nem lesz semmi jó. Minden novella végén találsz egy QR kódot, de azt majd csak akkor szkenneld be, ha megvolt. Így próbálom megtudni, hogy elnyertem-e a Kedves Olvasó tetszését. Szóval? Kicsit még nézzük itt egymást gyanakodva, vagy jöhetnek végre a robbanószernek álcázott filozófusok meg a repülő nagypapák?