„Ez a kötet nem egy tapasztalt költő alkotása. Egy hétköznapi ember vallomása” – olvasható a vékony könyvecske ajánlásában. Valóban, a versek érzelmi föllángolásról szóló rajongó vallomások, ugyanakkor kevéssé jellemző rájuk az amatőr verselők túlzóan érzelgős modora. A szerző azt már tudja a költészettanból, hogy a versnyelv sokkal több, mint érzelmi megnyilvánulás, hanem képes beszéd, stilizált megfogalmazás, amely a leírt szavaknál – jelentéses, szimbolikus mivoltában – több, mint a köznapi szóhasználat. E kötet szerzője – váltakozó sikerrel – igyekszik „költői” lenni, törekszik érzelmes mondandóját stilizálni, még akkor is, ha ez kissé sután sikerül: „Vörös rózsák illatát szórja szét a hajnal, / Táncát járja a zsibongás, mint megannyi angyal” (Zsibongás).