Kiss Erika részletgazdag monográfiája a három részre szakadt Magyarország ötvösművészetet mutatja be a régiségek iránt érdeklődő olvasóknak a szakmai közönség mellett. A korszakban bár egymást érték a kegyetlenebbnél kegyetlenebb hadjáratok, az ötvösművészet korábban nem látott színvonalat ért el. A nemesek és uralkodók mellett a gazdag polgárok otthonaiban is feltűntek az ezüst és arany étkészletek, kancsók, kupák és palackok. E tárgyak és tárgycsoportok, amelyeket a korban csak „ezüst mahácskának” neveztek, a gyönyörködtetés, vagyis az esztétikai élvezeten túl a tulajdonos hatalmát és gazdagságát is kifejezték, s emellett a tezaurálásban is komoly szerepük volt, mivel ha a tulajdonos hirtelen anyagi gondokkal találta szembe magát, eladhatta, sőt, be is olvaszthatta e tárgyakat, amivel meglepően gyakran élnek a tárgyalt korszakban.