A hazai újságírás renitense, Brády Zoltán ismét vitriolba mártotta tollát. Étlap formájú kötetének hangvétele az egyetemista szleng és a melós zsargon között mozog, az olvasó mégis úgy érezheti, a szerző hű képet rajzol jelenünk külső-belső valóságáról. Brády karcolatainak, krokijainak szereplői a lelki üresség netovábbjai. Szövege keményen szókimondó - elég csak a könyvcím második részére gondolni. A minden íráshoz járó fekete-fehér grafikák (Bardon Barnabás munkái) kivétel nélkül virágszálakat ábrázolnak éles ellentétben a bizarr, sokszor abszurd elbeszélések tartalmával. E szándékos trükk csak fokozza a társadalmi kritikát, az élesre állított pillanatképeket "a testi nyomor, a bénító kiszolgáltatottság, elesettség jellemromboló hatásáról", "a hiénakeblű törtetők hideg közönyéről" vagy a "tűrhetetlen szociális gondokról", "közösségi és egyéni torzulásokról" - fogalmaz a szerző újságíró kollégája, Aniszi Kálmán az utószóban. Mindezek figyelembevételével felnőtt olvasóknak ajánlott irodalom. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"