Az először 1879-1880 folyamán folytatásokban megjelent Karamazov testvérek Dosztojevszkij egyik legösszetettebb alkotása, amelyet már Mihail Bahtyin is polifon szerkezetűnek nevezett. Valóban, a regénynek van drámai, bűnügyi és szerelmi szála, olvasható benne teátrális jelenet és elnyúló filozófiai fejtegetés, valláserkölcsi és jogi tanítás, és kétségtelenül érezhető mítoszi jellege is. A Dosztojevszkij-kutató Tallár Ferenc is egyfelől a regény többszólamúságából indul ki, másfelől abból, hogy elégtelennek találja Bahtyinnak a regényre, illetve főhősére, Iván alakjára vonatkozó megállapításait. Szerinte Dosztojevszkij hősei – mint Raszkolnyikov is – rendre azt kérdik maguktól: mit tettem? A válasz megfogalmazásához tudniuk kell: kik is ők valójában.