A Kelet- és Közép-Európa múltjával foglalkozó belga történész egyre nagyobb aggodalommal figyelte a nyugat-európai társadalmak identitásvesztését, a hagyományos európai értékek erózióját. Eredetileg a saját szorongásának leküzdésére jegyezte le értékmentő gondolatait, aztán közreadta, hogy irányt mutasson a konzervatív gondolkodású embereknek: mit tehetnek egyénenként az európai hagyományok és értékek fönntartásáért. Oswald Spenglerre hivatkozva állítja, hogy a súlyos válsághelyzetekben az elkötelezett emberek, egyes személyek föllépése is döntő módon befolyásolhatja az események menetét, az egyéni példamutatás sokat segíthet a spirituális, kulturális megújulásért folyó küzdelemben.