Negyedik részéhez érkezett az öt kötetesre tervezett, Nietzsche utolsó, töredékekben és kéziratokban fennmaradt művének, A hatalom akarásának a közlése: a hagyatékában fellelt eredeti szövegeket Óvári Csaba fordította és állította össze. A jelen kiadás alapját a keletkezés időrendjét szigorúan követő Colli-Montinari kritikai kiadás (Sämtliche Werke, München–Berlin–New York, Deutscher-Taschenbuch Verlag-Walter de Gruyter, 1980) képezi, melyet a szerkesztők - a központozás olykor komoly hiányosságaival jellemezhető szöveghűséget és időrendet megtartva - tematikus csoportosításban adnak közre. A hatalmas anyag - hellyel-közzel követve Nietzsche tervezetét - jelen darabja a szerző morálfelfogásával foglalkozik, amelynek esszenciája (ahogy Óvári Csaba fogalmazza meg az utószóban): "az élet moráljának filozófiája, az életigenlés etikája". Ebben a kérdésben Nietzsche nem ismer kompromisszumot: minden jó, aminek az élet valódi mivoltához van köze, s minden rossz, ami azt akadályozza. Így kerülnek gondolatai természetszerűleg ellentétbe azokkal a különféle - keresztény, polgári stb. - morálfelfogásokkal, amelyekben megjelenik korlátozás, az életszerű dolgok eltagadása, ignorálása. Meglátása szerint a morált kell(ene) a valódi élethez hajlítani - nem pedig fordítva. Morálfilozófiájának egyik negatív kulcsfogalma az ún. ressentiment: itt az akaratgyengeség, a tehetetlenség, amely egyfajta hatalomakarásba fordul át - de mindig csak érzelmek és képzelet szintjén; a másik pedig a demokratikus tömeg, amelyet Nietzsche "csordaembereknek" nevez, akiknek a küldetése a magasabb rendű ember eltartása. Egyebek mellett ezekről is olvashatunk a jelen írásban, amely kiváló, sallangmentes foglalata a témának - akárcsak Óvári Csaba zárótanulmánya. Beszerzése előzményei mellé mindenképp ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"