Tisza Kata újabb pszichológiai témákat feldolgozó szépirodalmi gyűjteménnyel jelentkezett. A novellák, rövidebb elbeszélések hősei olyan átlagos, hétköznapi szereplők, akik életük bizonyos pontján az elmúlás kérlelhetetlenségével, a lét abszurditásával, valamint a kiüresedett karrier és kapcsolatok után maradt semmivel kénytelenek szembenézni. S ha nem szeretnének idejekorán elköszönni a földi élettől, e semmit – ahogy a cím is sugallja – meg kell szelídíteniük. A szereplők rendre arra törekednek, hogy ezt az elemi egzisztenciális tapasztalatot, antropológiai rettegést belsővé tegyék, alaposan megismerjék, és ismerős közegként, mintegy új otthonukként belakják. A fenyegető rémség, a semmi hideg és rideg világa a megismerést és elfogadást követően felkínálhatja a „valamit”, egy magasabb megismerési fokot, egy magasabb létminőséget.