Cserna-Szabó András már korábban is lelkes művelője volt a gasztronómiai témájú szépirodalomnak, s magának a gasztronómiának is, beleérve más "rokonművészeteket" is: a Nagy macskajajkönyvben (201502209) például szerzőtársával együtt a másnaposság és az attól megszabadító elméletének és gyakorlatának mélyére ástak, rámutatva az irodalom és az ital, a költői és az alkoholos mámor örök és megbonthatatlan barátságára. Most megjelenő esszéfüzérének "múzsája" és egyben témája is kedvenc étele: a pacal. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a mű a pacal - és egyben a pacalhoz elválaszthatatlanul kötődő életérzés - vállaltan elfogult méltatása, a lehető legtöbb szempontból: Cserna-Szabó a lehető legrészletesebben leírja a hagyományos magyar konyha eme ékének a gasztro- és művelődéstörténeti krónikáját, megemlít minden létező szépirodalmi forrást, amiben felbukkan a pacal, megoszt minden vonatkozó családi és egyéb anekdotát. A kötetből ezek mellett az is kiderül, hogy más - nem csak irodalommal foglalkozó - személyek is osztják a rajongását, és hogy sokkal többféle elkészítési módja van, mint azt valaha gondolta volna egy átlag földi halandó: a műben hetvenhét pacalos recept szerepel. Az olykor szinte érzéki, ugyanakkor szépirodalmi értékű, és számos tényszerű érdekességet felvonultató kötetben a szöveget hasonlóképp igényes fekete-fehér képek - ábrák, fotók, reprodukciók - kísérik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"