Losonczy Attila kevés szóval sokat mondó kisprózái – miközben abban egységesek, hogy mély emberséget és empátiát hordoznak – írói megoldásaikat tekintve két csoportra oszthatók. Az első csoportot azok az életképek vagy példázatos gondolatfutamok, „egypercesek” alkotják, amelyek a valóság egyetlen részletét, kiválasztott elemét szimbolikus értelemben ábrázolják. Például a csönd fogalmát határozza meg és típusait írja le (Csend-(elm)élet); bemutatja a vékonypénzű értelmiségit, aki azért jár irodalmi estekre, mert ott legalább ingyen pogácsát ehet (Entellektüel-népkonyhák); analizálja egy szemeteskuka tartalmát, hiszen jellemző, ki mit dob ki (Szelektív hulladék).