Mohács neve a magyar történelemben fogalommá vált, benne sűrűsödik össze mindaz a keserűség, ami a magyar államiság bukásával, az önállóság elvesztésével, kiváltképp a romantika és a nemzeti mozgalmak idején, felerősödött. 1526. augusztus 29-én Szulejmán szultán hadai a Balkánról északra nyomulva a Mátyás halála óta meggyengült középkori Magyar Királyságra törtek, céljuk a hódítás volt, amelyben nem ismertek kegyelmet. A fiatal II. Lajos bár korának egyik igen jól felszerelt seregét vezette, a kb. 25 ezer fős magyar sereg a hatvanezres szultáni sereggel szemben nem sok eséllyel bírt, egyedül a terep ismerete segíthette őket, de Szulejmán ágyúi és lőfegyveres janicsárjai számára ez nem volt akadály. A történelmi regények ismert írójaként Nemere István arra vállalkozott, hogy megírja e tragikus csatavesztés regényes történetét.