A Márton Áron hagyatéka sorozat 11. és 12. kötete a püspök körleveleit adja közre. Az első kötet (Körlevelek - 1) az 1938-1947 közötti esztendők körleveleit tartalmazza - a hagyaték korábbi szerkesztési elveit követve - időrendi sorrendben közölve. A sorozat korábbi köteteiben közreadott néhány körlevelet (amelyek a kötet tematikája szerint kerülhettek be, pl. Húsvét, Karácsony) a szerkesztők ezúttal nem ismétlik meg, csupán a sorozatbeli lelőhelyüket adják meg. Márton Áron beköszönő levele (VI.-1939) először szerepel, és a főpásztori "programról" tájékoztat: egyaránt püspök kívánt lenni "szegénynek és gazdagnak,… előkelőknek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétlenjeinek, bűnösöknek és a kegyelem áldottjainak". Lévén a szerző tisztán látó főpap, ezért körleveleiben is felfedezhetjük megfontolt és kiegyensúlyozott személyiségét. Bölcsességéről árulkodik, ahogyan reagálni kényszerül az egyházat provokáló állami törvényekre, rendeletekre. A többszörös impériumváltás idején a püspök elég sokszor került olyan helyzetbe, amikor az eseményeket nem tudta befolyásolni, erejéből csupán arra futotta, hogy körleveleivel lelket öntsön papjaiba és híveibe. A második kötet (Körlevelek - 2) sokkal hosszabb időszakot ölel át: 1948-tól 1980-ig, Márton Áron haláláig. Ez az időszak nemcsak hosszú, hanem igen nehéz is volt. Az erdélyi katolikus egyházmegyére már az első világháborút követően igen nagy teher nehezedett (ld. előző kötet), amelyet tovább fokoztak a második világháborút követő kommunista korszak gyötrelmes esztendei. Az egyházmegye vezetésére és a hívekre egyre nagyobb megpróbáltatások vártak, a hatalom különös gondot fordított arra, hogy az egyházat megfossza a vagyonától és jogaitól, megnyirbálva a püspök jogkörét valamint függetlenségét. A sorozatot gyűjtő könyvtáraknak és a korszak forrásait kutatóknak egyaránt ajánlható a kétkötetes gyűjtemény. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"