A 20. századdal közel egyidős újságíró epikus történetek, novella kerekségű írások sorában idézi föl emlékeit és hosszú élete tanulságait. Az első epizódban megrajzolja a régi Józsefváros hangulatát; édesapjának itt, a Baross utcában volt festéküzlete, mellette volt Szilágyi fényképész műterme és Zsibrita Sándor fodrászszalonja. Fölidézi a házmester alakját, az apja üzletében megfordult vevőkét, majd hosszan beszél apjáról, aki a Tanácsköztársaság egyik hivatalnoka lett, a vegyipar, a festék- és szappangyártás felügyelője, aki aztán Budapest román megszállásakor visszavonult a politikától, és „derék kereskedőember vált belőle” (Ködalakok).