Bánki Zsolt első regényének kulcsmondata: „Iszonyatosan kacskaringós az emberek élete, amíg találkoznak valahol“. Mert a több nemzedék életét átfogó regény végül is arról szól, miként telt Iván és Luci élete addig, amíg találkoztak, és miként azután, hogy egy pár lettek. Két ember kapcsolati hálóját, rokoni, kollégai, baráti viszonyrendszerét mutatja be az író tíz hosszabb-rövidebb epizódban. Két külön emberi glóbuszt ábrázol, amelyek azután a sors akaratából közös pályára kerülnek. „Mélységes titok, hogy miért akkor és ott találkozott ez a két ennyire össze nem illő, idegen ember“ - voltaképp ezt a titkot igyekszik megfejteni az író. Eközben rokonok, barátok, kollégák, ismerősök panoptikuma jelenik meg a két főszereplő egymás felé tartó mikrovilágában. Mindezek mellett Bánki Zsolt megrajzolja Budapest részleteit, a szereplők római élményeit, a köznapok egyhangúságát és a találkozások meghatározó pillanatait. Egyszerre válnak fontossá az apró valóságelemek és az elrendelt sorsutak, és mindezek mozaikosan, hol fölgyorsuló, hol lassuló cselekmény-tempóban kerülnek az olvasó elé. Bánki Zsolt mindezeken túl az egymás mellett élő emberek belső világát is megjeleníti, s főleg azt, mit gondol egyik a másikról - a megismerkedésüktől idős korukig. Az író nyomon követi Iván és Luci összekapcsolódó életét, kettejük tetteit, gondolatait, rezdüléseit és a mindezeket meghatározó, befolyásoló életkörülményeket. A kettős élettörténet végső tanulsága pedig az lehet, hogy az emberi élet mindig két véglet között, föld és ég között, élet és halál között zajlik - rendre a sorstól vagy a véletlenektől meghatározottan. A mozaikos szerkezetű, idősíkokat váltogató, egymással lazán kapcsolódó epizódokból álló regény alcíme nem véletlenül: Epizódok az üdvtörténetből.