2000 nyara óta létezik, és a mai napig a hazai alternatív rock egyik megkerülhetetlen formációja a Hiperkarma, amelyet Bérczesi Róbert alapított, és vezet. Akárcsak az együttes, úgy Bérczesi sorsa is tele van hullámvölgyekkel - hogy mennyire, az kiderül most megjelenő önéletrajzi írásából. Ő maga is bevallja, hogy alig valamivel negyven után még különösnek hathat memoárt írni, de az ellenérve maga a valóság: egy olyan nehéz, fordulatos sors, amely megérdemel már most egy részletes visszatekintést. Bérczesi lefegyverző őszinteséggel, nyíltsággal vall örömtelen gyermekkoráról, amelyre részben nem is emlékszik, amennyiben pedig igen, az emlékei keserűek, tele megannyi kapott és adott sérüléssel, úgy az anyja, mint a nevelőapja és a környezete részéről, részére. A komlói kisvilágot húszévesen cserélte le a fővárosi forgatagra, amely lassan de biztosan beszippantotta, jó és rossz értelemben véve egyaránt. A budapesti közegből kerültek ki ugyanis a barátai, itt nyílt lehetősége arra, hogy zenéljen, s komoly sikereket érjen el, ugyanakkor itt lett erősen drog- és gyógyszerfüggő. A szerek több mint egy évtizedig tartották fogva, rendre zátonyra futottak leszokási kísérletei. Egészen a legmélyebb pontig kellett mennie: 2013-ban pszichiátriára került, majd több hónapos elvonókúrát és rehabilitációt követően innen gyógyultan távozott, s a mai napig "tiszta". Bérczesi eddigi élettörténete és zenei pályafutása mellett ez utóbbi témáról is ír, kiderül, miként csúszott bele a kemény függésbe, ez mivel járt, és hogy mi módon sikerült felépülnie. A kötet - amelynek az írótársa Kiss László - elsősorban a Hiperkarma és Bérczes rajongóinak ajánlható, de érdekelheti azokat is, akik késői Kádár-kor hangulatára, a 2000-es évek rock- és/vagy drogvilágára kíváncsiak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"