Búzás Huba – a monumentális Ég Föld Emberek című lírai eposztrilógia írója – mint lírikus vált ismertté. Esszé- és drámaíróként ugyancsak jelentős művekkel gazdagította szépirodalmi palettánkat. Ekként magasodik nem csupán líratörténeti, hanem kultúrhistóriai értelemben is megkerülhetetlen, egyszersmind korszakos jelentőségű szerzővé. A mindeddig lezáratlan életművet ez újabb – Elodázhatatlan ódáim című – lírai verseskötet formálja még teljesebbé. A válogatott verseit – valamint a korábbi köteteiben napvilágot még nem látott költeményeit is – tartalmazó mű a magyar líra csúcsteljesítményeivel társítható poézisének szinte negyedszázados nagykapuja. A szemléleti világegész benyomását keltő és költői testamentumnak beillő alkotás, e – két évtizedes hallgatással megszakított – költői pálya legsajátosabb poétikai és világképi eszményeit hordozva tárja elénk az alkotóműhely legfőbb törekvéseit. Fellapozva a szerző ezen újabb nouveautéját, a költészet magyar hagyományain nyugvó, de az európai verskultúra formai vívmányainak érvényesítésével gazdagított „grand art” birodalmába lépünk. Művészi intellektusa egyszerre klasszikus és mai … Két vers a kötetből Művészek jártál a Séd-part sétaútjain nyaranta ——–napfeljövet után úgy félkilenc felé, ——–mikor a fény a fákról, mint a gyanta ——–szivárog s mintha édes meggyzselé ——–ragyogna búvó réteken? piros a harmat ~ pszt! ~ a fütty egy kékbegyé ——–~ villámütötte tölgy mögül lesem ~ ——–s a táj ~ ha látnád! ~ vízbe toccsan: ——–szakállas festők képtelen- ——–kék sobrikalapokban gubbasztanak féllábú vásznaik mögött, ——–halványan tükröződik valahonnan ——–az akt-modell ~ bár napba öltözött ~ ——–s egy harkály vési észbomoltan, ——–mit látott, azt a köldököt A Krka zuhatagai azóta kortyolom ~ csodák! ~ e vágyözön-tájt, ———a vadvizek csobajló szökdeléseit, ———mióta, rég, a föld az égtől elvált, ———a meghasadt időt, hol gyönge híd —————–csupán a lét, ember-sirám s e zuhatag csalóka csókja édesít, ———hol harminchárom nyelvét ölti rám ———a fák mögül, majd mélybe bágyad, ———szikláin mintha száz titán —————–dobolna áriákat, mikor öléből, lám, az alkonyat kidől ———és szemlesütve, mint egy emberállat ———hajlik le épp elém ~ csókolni köll ~ ———csak kóstolót, zajgó csodákat —————–mutatva roppant kebliből