Búzás Huba ezredforduló óta megjelent, közel húsz kötetben testet öltött, monumentalitásában csak Határ Győzőéhez hasonlítható költői műve ezzel a mintegy félezer verset tartalmazó könyvvel tetőződik be. A szerző összegző szándékát tükrözi a Prológ, amelyben a maga sajátos módján a jövőjéből tekint vissza „egykori jelenébe”; itt fogalmazza meg a kifejezés igényességére (is) vonatkozó ars poeticáját. A testes gyűjteményes kötet anyagának mintegy háromnegyede korábbi köteteiben már napvilágot látott óda, dal, rapszódia és elégia, mintegy egynegyede most jelenik meg először. (Az újraközölt versek mindegyikének a végén megtalálható az egykori kötet címe.)