A kutya és az ember ősi szövetsége Thomas Manntól Déry Tiborig számos író ihletője volt. Ez a lényegét tekintve rejtélyes kapcsolat a történetíró főhősének is nagy talány. Miért olyan kényelmes egy kutyát szeretni, talán épp a másik szótlan kiszolgáltatottsága az, ami a gazdát az egyetemes boldogság érzésével töltheti el? Titkon ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása hajtja a karácsony előtti nap délutánján ajándékszerző körútján ődöngő urat, amikor is egy hirtelen jött elhatározással az állatkertbe viszi útja. A hatvan pengő, amit az őr kér a kiskutyáért, méltányos összegnek látszik, az amúgy is szegényes 1928-as év karácsonyán. Az azonban már némi elgondolkodtatásra készteti, hogy nem állítanak ki törzslapot - és "nemesi oklevelet" sem - a pulinak mondott négyhetes Csutora számára. A polgári karácsonyünnep családfő által irányított évszázados rendjét csak néhány pillanatra zavarja meg Csutora megjelenése. Ám a hétköznapokba visszazökkenve csakhamar a család egyenrangú tagjává válik, bizonyos értelemben még az irányítást is átvéve. Mert miféle rendszerbe kényszeríthet a gazda egy olyan korcs kutyát, "aki" már az első kísérlet - a póráz rátétele - után olyan elementáris erővel tiltakozik a rabság és az irányítottság ellen, hogy az még a gazdát is azonnal meghátrálásra kényszeríti. Egyáltalán, választhat-e magának az ember az egymásra találás kölcsönösségének legcsekélyebb jele nélkül társat, és miféle egyoldalú kiszolgáltatottság az, ahol egy tál levesért - feltétel nélkül megadja magát az egyik fél, de valóban megadja-e magát? Talán csak lesi a kedvező alkalmat a megmérettetésre, hiszen a krisztinavárosi séták már meggyőzték őt - még ha csak ösztönszinten is - az osztályharc és a társadalmi különbségek lényegéről. Csutora pedigré nélkül is pontosan tudja, hol a helye a ranglétrán; és ez nem az elnyomottak között keresendő. Ám a megmagyarázhatatlan és a gazda számára értelmetlen harapás mindkettőjüket a végső és egyikük győzelmét kikényszerítő harcra sarkallja. De a félholtra vert kutya könnyező szeme inkább a lelkiismeret önvádjának megtestesítője, mintsem a győzelemé. Csutora jelképpé nemesült emlékének fényében az úr "kezdi megtanulni, hogy általában nem a szépet, a jót és az erényt szeretjük -, hanem mindazt, ami elnyomott, tökéletlen, mindazt, ami nem az erény s a beleegyezés, hanem hiba és lázadás". Márai klasszikus műve (legutóbb: 201209267) ezúttal, több mint hatórás terjedelmű hangoskönyv formában kapható - Fekete Ernő színművész tolmácsolásában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"