A huszadik századi magyar irodalom története megannyi életutat, egyéniséget és írói attitűdöt foglal magában, a század második felében, a vesztes világháborút követő államszocializmus idején is relatíve heterogén képet látunk: a támogatott írók természetesen a szocialista realizmus propagálóiként munkás-paraszt témákat feldolgozó idealizáló versei voltak az élvonalban, de a tűrt írók között jóval színesebb képet látunk. A jelen kötet szerzője, akinek csak 1992-ben, posztumusz jelenhetett meg itthon először nyomtatásban kötete, még ebbe a kategóriába is csak alig jutott be, az ’50-es évek elején politikai okokból bebörtönzik, majd rehabilitációja ellenére az állam nem engedi publikálni.