Két kisregényt tartalmaz a kötet. A kalózkirály sietős vázlat egy jobb sorsa érdemes romantikus hőstípusról és esztelen kalandokban eltékozolt életéről. Jókai azonban még ebben a munkában is megajándékozza az olvasót a költőiség egy pillanatával, egy balladás dallal, amely beépül a cselekménybe, szimbolikusan jellemzi a hősök alapviszonyait, és a népiesség árnyalatával élénkíti a vadromantikus képsorozatot. A varchoniták jobban sikerült alkotás, bár művelődés- és irodalomtörténeti emlékezetét is inkább színpadi változata (Dalma) őrizte meg. Jókai a magyar mitológia és őstörténet "jelbeszédes" változatát teremti meg az 1850-es években, olyan nyomon haladva, amely leginkább Vörösmarty költői látomásaitól vezetett feléje. Ázsia hatalmas, világvégi hegyláncai között valami zsarnok tatár nép zsákmányolja ki a testileg különb, szellemileg tisztább varchonitákat. A Romulus és Remus mondáját megismétlő, farkasanya által táplált Bertezena vezetésével a leigázottak kivívják szabadságukat. Két részre szakadnak: a kulturáltabb, nemesebb vallású ogurokra (akik később a népvándorlás során Európába jutnak, és belőlük jönnek létre az avarok, talán a magyarok is) és a nomád, bálványimádó, kegyetlen törökökre. A regény hősnője, Dalma magasztos nemzeti, politikai eszme érdekében férfinak álcázza magát, és lemond szenvedélyes szerelméről. A helyzet azonban az elkerülhetetlen tragikum felé sodorja, de a hazaszeretet és a szabadságért vívott harc példájaként hal meg. A tézisregény legemlékezetesebb jelenete egy másfél oldalnyi rész, egy óriás meg egy törpe csúfolkodással fűszerezett párbajának bemutatása, amely fergeteges nyelvi komikumával egy Shakespeare-tragédia mulatságos betétjének is beillenék. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"