A szerző A tudomány helyzete és ismeretterjesztés a XVII-XVIII. századi Itáliában című doktori disszertációja adta az alapját ennek a kötetnek, amelynek - miként a bevezetőből is kiderül - alapvetően két fő célja van: egyrészt körvonalazza azt az összetett kapcsolati rendszert, amely összekötötte egymással a tudomány és ismeretterjesztés területét, rávilágítva egyben az első korabeli tudományos jellegű művek szövegösszefüggéseire, másrészt meg kívánja határozni a paramétereket, amelyek mentén körvonalazhatóak a tudományos és ismeretterjesztő diskurzusok. A kor és a jelenség az európai kultúra és tudománytörténet egyik legfontosabb, paradigmaváltó időszaka: a középkorban érő-gyűlő tudás egyfajta forrpontját érte el a tizenhetedik században, beindítva a nem sokkal ezután következő tudományos forradalom megállíthatatlan folyamatát. Ez az a periódus, amikor először jelenik meg a racionalitás, természettudományos igény, az empirikus gondolkodásmód az addig vallás, ezoterika és mágikus világkép dominálta területen. Noha ekkor már három-négyszáz éve működtek egyetemek Itáliában, a jelenség meglepő módon mégsem eme intézmények keretei között kezdődött, hanem olyan főúri udvarokban, ahol kellő szellemi szabadságot és anyagi hátteret tudtak biztosítani a tudós elméknek. A kötet első fejezetében a szerző általánosságban tekinti át ezt az összetett folyamatot, különös tekintettel az ún. kontamináció-elméletre, rávilágítva a kor jellemző filozófiai, teológiai és természettudományos diskurzusaira. A folytatásban esik szó az ismeretterjesztés tizenhét-tizennyolcadik századi fogalmáról, helyéről és szerepéről, a korabeli ismeretterjesztő irodalomról, lapkiadásról, folyóiratokról, illetve a kávéházi és szalonkultúráról. A folytatásban ír az intézményesülés folyamatáról és rendszeréről (akadémiák, tudományos publikációk megjelenése és terjesztése), a tudományos ismeretterjesztő műfajok (dialógus, monográfia, cikk stb.) megjelenéséről, a tudományos diskurzus és ismeretterjesztés közi párhuzamokról és eltérésekről. Az utolsó részben Tombi Beáta Bernardo Ramazzini és Francesco Algarotti egy-egy írása tükrében szemlélteti az 1700-as évek végére már nyilvánvalóan mutatkozó, állandósuló változásokat. A bibliográfiával és függelékkel záruló mű elsősorban a korral, témával foglalkozó - italianista, művelődés- vagy tudománytörténész - kutatók figyelmére számíthat, de élvezettel forgathatják azok a művelt laikusok is, akik érdeklődnek az emberi kultúra e nagy jelentőségű korszaka iránt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"