Sokféle szerepben megismerhettük már a népszerű színészt, Szabó Győzőt, viszont kevesen tudják róla, hogy mintegy tíz éven át súlyos drogfüggő volt. Életének erről a korántsem dicsőséges szakaszáról vall könyvében, melyet Csernus Imre drogspecialista pszichiáter jegyzetei egészítenek ki, aki egyébként Morpheus néven mint kijózanító erő igazán pozitív szerepet visz a memoárban. A szerző politoxikomán volt, azaz fiatalon szinte minden drogot kipróbált, mire végleg le tudott állni a pusztító szerekkel - ez a visszatalálási pont kb. a Valami Amerika (2002) forgatásán következett be. Élményeit, szenvedéseit, veszteségeit, és a gyógyuláshoz vezető hosszú utat felkavaró őszinteséggel tárja az olvasó elé. Műve célját illetően Szabó Győző egy nyilatkozatát idézzük: "az ország egyik legfoglalkoztatottabb színésze vagyok, talán mondhatom, hogy a karrierem csúcsán járok, s hogy ezzel a tisztázással nem sérülhet a személyem. (...) Ha csak pár ember dönt úgy a könyvem miatt, hogy inkább legyőzi a kíváncsiságát, vagy épp még időben leteszi a szert, akkor megérte kiszolgáltatnom magam". A könyvet ajánló hírességek közül Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő, író így fogalmaz: "a pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységről szól. Vannak jelei a lélek mögül." "www.kello.hu © minden jog fenntartva"